Lófékező, vagy Csikós-szobor. Ifj. Vastag György szobrán jókora lyukat ütött a történelem – illetve a háborús erőszak. A lovat zabolázó csikóst ábrázoló mű akár a budai várpalota sorsának jelképe is lehetne. Amikor elkészült, a csodájára jártak, aztán a második nagy világégés cudarul elbánt vele. Még az is szóba jött, hogy megsemmisítik. Végül megjavították, és ha nem is eredeti helyén, de újra csodálhatjuk.

Ifjabb Vastagh György háromgenerációs művészcsalád tagjának mondhatta magát. Zala Györgytől tanult. Apja és egyik bátyja festő, lánya és egyik fia szobrász lett. Felesége, Benczur Olga képző- és iparművész volt, a híres festő Benczur Gyula lánya. Ősei székely lófők, akik 1661-ben a tatárbetörés utáni pestisjárvány elől menekültek Szegedre.

Az ifjabbik Vastagh állatokról mintázott szobraival vált ismertté. A londoni British Museum is vásárolt tőle, munkáinak egy része ma a Természettudományi Múzeumban tekinthető meg. Az 1900-as párizsi világkiállításra megrendelést kapott: a legkiválóbb tenyésztők nagy- és kisállatait kellett szoborba álmodnia. Ezen a kiállításon kapott díjat egyik főműve, a Lófékező, közismert nevén a Csikós-szobor. A művet a Palota építőbizottsága rendelte, hangsúlyozandó az épületegyüttes magyar jellegét. A szobrot 1901-ben állították fel, mészkő talapzatát maga Hauszmann tervezte.

Czagány István is elismerően ír róla A Budavári palota és a Szent György téri épületek című, 1966-ban megjelent könyvében. „Ennek (a lovarda – a szerk.) déli homlokzata elé 1901-ben helyezték el ifj. Vastagh György híres Lófékező szobrát. Lendületes kompozíciója etnikai szempontból is jellegzetesen magyarnak mondható. Ez a remekmű a Mátyás-kút líraiságával szemben drámai mozzanatot ábrázol. A lovarda épületével fennállott kapcsolata a szoborelhelyezés mintaszerű iskolapéldája volt (…) A Lófékező a kötött, oldalra helyezett, tektonikus összekapcsolás legjobb megoldását nyújtotta a maga korában.”

Vastagh figyelt a részletekre: elutazott a Hortobágyra, hogy tanulmányozhassa a csikósok mozdulatait, öltözékét. A mű 3,8 méter magasságú lett, ehhez jött a 2,5 méteres talapzat. Másfélszeres életnagyságban készült el, 0,8 milliméter vastag vert vörözréz lemezből. Amit aztán a lövegek Buda 1944-45-os ostromakor átlyuggattak.

A szobor olyannyira megsérült, hogy beolvasztásának a lehetősége is felvetődött. Golyók sebezték, több helyen összenyomódott. Végül megmenekült, kijavították, csak éppen eredeti helyén nem maradhatott. A Lovarda, amelynek kapujában állt, már nem volt ilyen szerencsés, az akkori államhatalom lebontatta.

Csikósunkat és lovát egy szinttel feljebb helyezték, a Hunyadi udvarra. A kapcsolat mégis megmaradt a Csikós udvarral, hiszen a szilaj mént fékező hortobágyi lópásztor szolgáltatta a nevét. Elkészültekor a közvélemény annyira szerette, hogy másolatát kisméretben árusítani kezdték.

Ideje hazaköltöznie.

A fotók címe és forrása:
1., A kompozíción a szoborról készült 1944-es képet helyezték bele a mai környezetbe (Fotó: Martynmilitary.deviantart.com)
2., A Csikós-szobor 1945 előtt (Fotó: Fortepan)
3., A mű az elpusztított lovarda bejáratánál egy régi képeslapon