Liszt Ferenc várbeli kötődése nem korlátozódik az uralkodói családdal ápolt kulturális kapcsolatára. A Mátyás-templommal például a koronázási ceremónia mellett más kapcsolódási pontja is volt. Mindenekelőtt tagja volt a Budai Egyházzenei Egyesületnek, így tagjainak megpróbálta átadni régizene iránti szeretetét. Kottákat rendelt és műveket tanított meg nekik, karmesterként több ízben is fellépett az egyesület tagjaiból alakult formációval. Ilyen volt három egymást követő évben a király, Ferenc József névnapja, mely alkalomból 1872, 1873 és 1874 március 19-én is a cappella reneszánsz műveket adtak elő Liszt vezényletével. Sajnos mivel az államigazgatási szervekből és magas rangú katonákból ad hoc verbuválódott közönség nem volt épp zeneértő, Liszt egyszemélyes mozgalma sajnálatos módon leginkább kudarcba fulladt.

A zongorista komponista nem minden várbeli kapcsolatára igaz, hogy kizárólag a zene tartotta egyben. Bár tény, hogy Zichy Gézával is egy a gróf által szerzett zenemű kapcsán ismerkedtek meg, később atyai jó barátja lett a fiatal Zichynek. Egy időben naponta bejáratos volt a gróf Országház utca 5. szám alatti otthonába, és biztatta, támogatta őt zeneszerzői pályáján. Egy párizsi kiadású Zichy-etűdsor előszava is Liszt ajánlása lett: „Kedves Gróf, minél többször hallgattam és játszottam az Ön bal kézre írt etűdjeit, annál kellemesebben érintett, hogy nekem ajánlotta őket.”

Liszt Ferenc valószínűleg az Úri utcát is jól ismerte, a 43-as szám alatt egy másik barátság emlékét őrzi a Liszt Társaság jóvoltából elkészült márványtábla. Báró Augusz Antal otthona volt egykor az épület, melynek Liszt gyakori vendége volt, s mely ma is áll. Augusz báró fontos ügyekben képviselte Liszt érdekeit, ilyen volt például a 1867-es koronázási mise komponálási joga, melyet a báró járt ki a zeneszerzőnek.

A Várszínház pedig azon kivételes helye volt a várnegyednek, ahova Liszt nem hangversenyezni vagy vezényelni járt, hanem a közönség tagjaként jelent meg. A 19. század 70-es éveiben a zeneszerző több alkalommal is megfordult a Nemzeti Színház korabeli játszóhelyén, látta például Szigligeti Ede A cigány című népszínművét, a Színi Tanoda operaszakának előadását, és meghallgatta az Országos Nőegylet Javára és a józsefvárosi kisdedóvó megsegítésére rendezett hangversenyt is. Utóbbi kettő nem meglepő, hiszen Liszt szeretette a tehetségét arra használni, hogy rászorulóknak segítsen; már 1840-ben, az első várbeli látogatásakor az Úri utca 40-ben adott, zártkörű hangversenyének bevételét is a Vakok Intézetének ajánlotta.

Forrás: Watzatka Ágnes: Budapesti séták Liszt Ferenccel, Helikon kiadó−LFZE, 2011.