Stróbl Alajos szoborcsoportjában a képzőművészet és az irodalom egyszerre van jelen. A Hunyadi Mátyást vadászat közben ábrázoló bronzalkotást feltételezhetően Vörösmarty Mihály Szép Ilonka című költeménye ihlette, a költőt pedig nyilván a monda, mely szerint a közrendű lány nem tudván, hogy valójában a királlyal találkozott, egy vadászaton beleszeret Mátyásba.

A leányka híven és hivebben
Bámulá a lelkes idegent.
»Vajh ki ő, és merre van hazája? «
Gondolá, de nem mondotta szája.

»Téged is, te erdők szép virága,
Üdvözölve tisztel e pohár!
Hozzon isten egykor fel Budába;
Ősz apáddal a vadász elvár;
Fenn lakozva a magas Budában
Leltek engem Mátyás udvarában.«

Szól s bucsúzik a vadász, rivalva
Inti őt a kürthang: menni kell.
Semmi szóra, semmi biztatásra
Nem maradhat vendéglőivel.
»Emlekezzél visszatérni hozzánk,
Jó vadász, ha meg nem látogatnánk.«

Mond szerényen szép Ilonka, állván
A kis csarnok végső lépcsején,
S homlokán az ifju megcsókolván,
Útnak indúl a hold éjjelén.
S csendes a ház, ah de nincs nyugalma:
Fölveré azt szerelem hatalma.”

/Vörösmarty Mihály: Szép Ilonka/

Stróbl 1904-ben elkészült műve a királyi palota egykori temploma, a Szent Zsigmond kápolna hátsó falán kapott helyet. Mátyás nem hős hadvezérként, hanem vadászként való ábrázolása egyértelmű szembefordulás a kor historizáló tendenciájával. Az udvari vadászatot megelevenítő szoborcsoport szereplői: a király maga, egy elejtett szarvasbika, a falkanagy és a hozzá tartozó három vadászeb, egy a vadászat végét kürtön hírül adó csatlós, Galeotto Marzió, Mátyás udvarának olasz költője, történetírója egy vadászsólyom és egy kutya társaságában, valamint Szép Ilonka, illetve egy általa oltalmazott őz.

„Szól s iramlik, s mint az őz futása,
Könnyü s játszi a lány illanása.”

/Vörösmarty Mihály: Szép Ilonka/

A három vadászkopó közül a középső a II. világháború alatt odalett, tökéletes mását Grantner Jenő készítette.

A szoborcsoport megjelenése egyébként a világot járt embert meglehetősen emlékezteti a római Trevi-kútra. Nem véletlen hát, hogy a Várba visszatérni kívánók szorgosan dobálják a pénzérméket a kút vizébe.

Forrás:
Prohászka László: Budavári Szoborkalauz, Zrínyi, 1990.